Az év vége – vagy az év eleje – jó alkalom arra, hogy ne csak tervezzünk, hanem visszanézzünk is. Nem listákat gyártani, nem értékelni, nem „jól csináltam–rosszul csináltam” szemüvegen keresztül. Csak emlékezni.
Azokra a pillanatokra, amelyek valamiért megmaradtak. Egy váratlan meglepetésre. Egy ízre. Egy találkozásra. Egy érzésre, amit akkor talán nem is tudtál megnevezni, mégis ott van benned. Ezek az emlékek nem véletlenül kapaszkodnak belénk. Sokszor pontosabban mutatják meg, mi fontos nekünk, mint bármilyen tudatos célkitűzés.
Ez a gyakorlat nem önismereti teszt, és nem teljesítményfeladat. Nincs jó vagy rossz válasz. Nem kell minden sort kitölteni, és nem kell indokolni semmit. Ami elsőre eszedbe jut, az elég. Ami nem jön, annak most nincs dolga.
Adj magadnak néhány nyugodt percet. Engedd, hogy feljöjjenek a képek, hangulatok, érzések. Ezekből a személyes emlékekből rajzolódik ki az is, mi az, ami valóban tölt, amihez a jövőben is érdemes kapcsolódni.
Ez most csak rólad szól.
Az emlékeidről.
„Minden apró élmény egy kis iránytű – figyelj rájuk, és tudd, merre érdemes tovább menned az új évben.”
Legjobb meglepetés:
Legjobb étkezés:
Legmenőbb új élmény:
Kedvenc hétvége:
Kedvenc első találkozás:
Kedvenc új város:
Kedvenc új érzelem:
Kedvenc új séta:
Kedvenc új barát:
Kedvenc utazás:
Kedvenc nap:
Legintenzívebb hét:
Legjobb szex:
Kedvenc előadó:
Kedvenc dal:
Kedvenc idézet:
Gombos Brigitta
Stratégia igazgató
Szervezetfejlesztési szaktanácsadó, tréner, coach
